1791 januárjában, George Washington, amerikai elnök pénzügyminisztere, Alexander Hamilton előterjesztett egy látszatra ártalmatlannak tűnő fogyasztási adót, mely azokat az alkoholokat terhelte volna, amiket az Egyesült Államokon belül állítanak elő. A kongresszus tagjai tévesen ítélték meg az adó társadalmi fogadtatását, a nyugat Pennsylvaniban élő ameriaiak vehemensen elutasították a whiskey fogyasztási adóját. 1794-re az ellenállás odáig fajult, hogy a whiskey lázadás már a stabilitását fenyegette a fejlődő Egyesült Államoknak és az elnök Washingtont arra ösztönözte, hogy személyesen vezesse az Egyesült Államok nemzetőrégét nyugat felé, hogy leverje a felkelőket.
Az whiskey adó bevezetését az indokolta, hogy 1791-re az Egyesült Államok szignifikáns adósságot halmozott fel főként a függetlenségi háború miatt. Hamilton az adóból származó bevételt arra akarta használni, hogy csökkentse a pénzügyi terheket. Leszámítva az anti-federalisták, köztük Thomas Jefferson ellenállását, a kongresszus átengedte a törvényt. Amikor a törvény híre elérte nyugat Pennsylvaniát, páran egyből nem tetszésüknek adtak hangot a törvénnyel szemben. A lakosok úgy értékelték ezt az adót, mint egy újabb esete az igazságtalan politikának, amit a keleti elit diktál és negatív hatással van a nyugati parti amerikai lakosokra. Nyugati farmerek azt érezték, hogy az adó egy sértés a szövetségi hatóságoktól, akik hibásan célozták meg az adóval a társadalomnak azt a rétegét, akik a kukorica, rozsfélék és gabonát termelésből szerzik a bevételük. A gabona termelők, tekintettel a keletre történő szállítási nehézségekre, gyakran desztillálták szeszes itallá a termést. Ebben a formában egyszerűbb volt szállítani és megvédeni is az árut.
A tehetős farmerek fel tudták használni a megtakarításaikat az adó okozta fizetési kötelezettségekre, addig a nélkülöző farmerek még nehezebb anyagi körülmények közé kerültek. Washington törekedett arra, hogy a konfliktust békésen oldják meg. 1792-ben kibocsátott egy nemzeti hirdetményt, amely figyelmezteti a nyugatiakat az ellenállásukért az adó miatt. Ennek ellenére, 1794-re az ellenállók erőszakosak lettek. Juliusban közel 400 whiskey lázadó Pittsburghoz közel tüzet gyújtott John Neville, a körzeti adó begyűjtő felügyelője házánál.
Hamilton miniszter biztatására, Washington egy katonai akciót indított, melynek az élére állt és 12 950 emberrel indult nyugat Pennsylvania felé, figyelmezteti a helyieket: ne uszítsanak, támogassák vagy enyhítsék a fent említett lázadókat, amíg válaszolni fognak a cselekedeteikért. A nemzetőrség bevetésének megvolt a kívánt eredménye, véget vetett a Whiskey lázadásnak. Amíre a nemzetőrség elérte Pittsburgh-öt, a lázadók szétszéledtek és nem lehetett megtalálni őket. A nemzetőrség elfogott körülbelül 150 férfit és árulással vádolták meg őket, azonban bizonyíték hiányában, valamint a szemtanúk kikérdezhetetlensége gátolta a nyomozást. Két férfit, John Mitchell-t és Philip Weigel-t, bűnösnek találták árulás vádjával, de az elnök mindkettőjüknek megbocsátott. A fejlődő Egyesült Államok szövetségi hatósága túlélte az első igazi válságát Washington elnök regnálása alatt.
1802-ben Thomas Jefferson – aki korábban is ellenezte az adó bevezetését - visszavonta a whiskey fogyasztási adót.